Jakab Flóra: Flóra faunája időszaki fotókiállítás

Több, kisebb önálló kiállítás után most a Magyar Természettudományi Múzeum biztosít helyszínt Jakab Flóra legújabb tárlatának, ahol a legsikeresebb ( és általa legjobbnak tartott) képek szerepelnek.

 A közel 50 fotó március 23-ig látogatható az állandó kiállításainkra szóló belépőjeggyel.

 

Jakab Flóra vagyok, 1995. június 23-án születtem Gyöngyösön. 
Az Állatorvostudományi Egyetem ötödéves hallgatója. A fotózás és természet szeretete egészen kiskoromig nyúlik vissza, hiszen Édesapám abban az évben kezdett el természetet fotózni, amikor megszülettem. Tulajdonképpen ebbe a légkörbe születtem bele, és mint utólag kiderült, nem esett messze az alma a fájától.  Az évek során teljesen összecsiszolódtunk, igazi fotóstársakká váltunk, akik a terepen fél szavakból és mozdulatokból megértik egymást.

Jakab Flóra

 Mint minden kezdet, ez is nagyon nehéz volt. Apa azt vallotta, hogy elég egy fanatikus a családban. Eleinte akadályokat görgetett elém, annak reményében, hogy hátha abbahagyom az érdeklődést a fotózás iránt. Szerintem ma már nem bánja, hogy annyira makacs voltam annak idején.
Szerencsére a szüleim mindenben támogatnak, kivéve amikor egyedül megyek ki a határba, hogy csak sötétedéskor- esetleg utána érjek haza. Akkor kifejezetten nem szoktak örülni.

Self found photography avagy természetfotózás önerőből

A filmért kattints a képre! (YoiuTube)

Jakab Flóra: Flóra faunája időszaki fotókiállítás

A felszerelésemet illetve, leginkább apa „levetett” fényképezőgépeit használtam. Az első komolyabb gépem egy Canon EOS 350D volt. Ezt követte egy 20D, majd egy Canon EOS 7D.  Szeretem, ha a képeim sokféleséget tükröznek, ezért igyekszem a természetfotózáson belül is minél több kategóriában „helyt állni” és alkotni. Éppen ezért a hátizsákom elengedhetetlen eszközei a nagylátószögű optika, a makró és teleobjektív.

Szerencsére, fotós ruhára sem kell pénzt költeni, hiszen az Apa által használt cuccok tökéletesen megfelelnek az én elvárásaimnak is. Némelyik imitt-amott kopott, vagy lóg rajtam, de ez úgy gondolom nem zavarja a vadat, madarat vagy rovarokat, de még a tájat sem.

Jakab Flóra: Flóra faunája időszaki fotókiállítás

 Leshelyet is együtt építünk, mert nem szeretek beülni olyan sátorba, amiben nincs a kezem munkája. Ezért sem szeretem, ha Apa mondja, hogy „ Nyugodj meg, én elintézem a lest, te délután már be is ülhetsz”. Az ilyen esetekben én erőszakolom ki, hogy hagy segítsek, mert nem szeretnék „potyautas” lenni más leshelyén. Mellesleg a les építés nagyon szórakoztató.

Tanulás mellett nagyon nehéz fejlődni, hiszen ez a hobbi is nagyon sok gyakorlást és időt igényel. Amikor apa vasárnap délelőtt bejelenti, hogy megy őzet fotózni vagy akár kiül a lessátorba, akkor nekem sokszor elszorul a szívem, amiért nem tarthatok vele, mert elsőbbrendűek az iskolai kötelezettségeim, mint a fotózás. Ez főleg vizsgaidőszakban jelent igazán kínzást, de szerencsére ez mindig ösztönöz arra, hogy jobban és gyorsabban tanuljak.

Jakab Flóra: Flóra faunája időszaki fotókiállítás

Sokszor kérdezik meg, hogy mi a kedvenc témám. Kiemelni nem tudnék egyet sem, hiszen a természetfotózáson belül szinte minden kategóriának megvan a maga szépsége és nehézsége. Szívemnek kedvesebbek azok a témák, amik állatokat ábrázolnak – leginkább akció közben. Fontosnak tartom, hogy legyen kihívás a képek elkészítésében – gondolok itt a környezet  miatti nehézségekre vagy hogy az adott faj mennyire tart az embertől.

 Az egyik kedvenc „műfajom” a cserkelés. Ilyenkor a kép létrejötte csak rajtam múlik, és ez minden alkalommal ad egy plusz adrenalinlöketet. Azokra a képeimre vagyok a legbüszkébb, aminek van egy kis „izzadtságszaga”. 

Jakab Flóra: Flóra faunája időszaki fotókiállítás

Azt hiszem a családom, barátaim büszkék rám, mert már számos kisebb-nagyobb díjat a magaménak tudhatok. Az eddigi legnagyobb elismerést Spanyolországban kaptam: 2014.  március 15-én vehettem át a Memorial Maria Luisa hegy-és természetfotós pályázat ifjúsági fődíját, 53 ország ifjú fotósait legyőzve ezzel. Azóta felnőttem, kategóriát léptem számos pályázaton, kiállításon képviseltettem maga több-kevesebb sikerrel.

Sokan azt gondolják, hogy nem igazán nehéz természetet fotózni, hiszen adott a les, oda csak ki kell ülni, ésvárni. Ez nem így van. Már a „hosszú évek” során megtapasztaltam, hogy igenis, a fotózás egyik legnehezebb műfajáról van szó. Nem könnyű hajnal fél négykor kelni, amikor még csillagos az ég, hogy a legszebb fényekkel tudjunk fotózni. Nem könnyű 500 métert kúszni az őz után, és még így sem biztos, hogy nem vesz észre. Nem könnyű a mocsárban a tapasztaltabb után caplatni, belesüllyedni az iszapba, hogy csak 10 perc próbálkozás után engedjen el.

Jakab Flóra: Flóra faunája időszaki fotókiállítás

Engem a fotózás megnyugtat, kint lehetek a természetben, és olyan dolgokat láthatok, ami másnak fel sem tűnik. Minden képem elkészítésére emlékszem, fel tudom idézni az akkor érzett illatokat, hallott hangokat, és az akkor érzett érzelmeket… hiszen minden egyes alkalom egy életre szóló élmény.

Pár kisebb-nagyobb önálló kiállítás után lehetőséget kaptam arra, hogy megmutassam a képeim a Magyar Természettudományi Múzeum Kupolacsarnokában. Számos alkalommal jártam már ott kiállításmegnyitón, és mindig álmodoztam róla, hogy egyszer én is megmutathassam azokon a falakon a képeimet. A legsikeresebb és (véleményem szerint) a legjobb képeimet mutatja be a tárlat. Nagy fejtörést okozott, hiszen 50-nél sokkal több kedvenc van és mindnek van egy kedves, izgalmas története.

Jakab Flóra: Flóra faunája időszaki fotókiállítás