Fénnyel festett pillanatok

Orosz György vadfotós fantasztikus kiállítása a múzeumban
A fotókiállítás az állandó kiállításokra vásárolt jeggyel megtekinthető! Amennyiben csak a fotókiállítás érdekli, a jegy ára: felnőtteknek 800Ft, diákoknak 400Ft.

A kiállítás 2019. szeptember 29-ig látogatható.

 

A vadfotózás a természetfotózás különleges ága, amely még több alázatot, figyelmet, türelmet igényel. No meg némi vadászösztönt is, főleg, ha cserkeléssel fotóz az ember: izgalma, nehézsége, esetlegessége nemcsak a vadászoknak nagy élmény és kihívás, hanem az elhivatott fotósoknak is. Persze, a vadfotósok akkor sem mennek a szomszédba, ha a lesből fotózásra jellemző feszült várakozás izgalma kínálkozik. Így van ezzel Orosz György is, aki maga így vall a vadfotózás hosszúra nyúlt pillanatáról:
Ül az ember a bokor ágainak rejtekében, és vár. Csend ült az erdőre, talán az óra mutatója is állna, ha lenne nála, de nincs, mert nem is ide való. Az ember, ott a bokor alján, lassan oldalt fordítja a fejét, a vállán pihenő zengőlégy nagy sárga szemébe néz, halk jó reggelttel köszönti, aztán óvatosan visszafordul, nehogy megzavarja a légy álomittas hangulatát. Szóval visszafordul, és levegővétele megszakad. Pislog egyet, aztán még egyet, de ez már elég ahhoz, hogy elhiggye: nemcsak képzeli, amit lát. A dagonya mellett egy szarvas bika áll. Félszegen kémleli a környéket, aztán lehajol és iszik a sárredők között letisztult vízből. Az ember csak most folytatja lélegzetvételét, mert erősen kalapáló szíve már igencsak követeli az oxigént. A bika pedig úgy tűnik el, ahogy jött. Belépett a fák közé, mint egy bűvészkalapba, s hangtalanul maga mögött hagyta azt a néhány pillanatot, amely talán igaz sem volt. Vagy talán mégis? Hiszen a fényképezőgép itta a színeket, s rajzolta a formákat. Kilopott egy pillanattöredéket a meglódult időből. Az ember ott a lombok adta rejtekben csak most ébred a végtelennek hitt pillanatból. „ Köszönöm, Istenem!” - rebegi hálásan, s beavatottnak érzi magát.”

A fotós bemutatkozása:

"Már gyerekként is megszállott természetbúvár voltam, akinek hátizsákjában mindig ott lapult Gerald Durrell Amatőr természetbúvár című könyve. Szobámban együtt éltem gyíkjaimmal, bogaraimmal, pókjaimmal, halaimmal, koponyagyűjteményemmel és még sok-sok számomra csodálatos dologgal a természetből.
Tízévesen kezdtem el a fotózás iránt érdeklődni, majd egyetemista koromban a Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének hallgatójaként, Kresz Albert fotóművész előadásainak hatására kezdtem el komolyabban fotózni az első tükörreflexes fényképezőgépemmel.
A Gödöllő közeli Babatpuszta muflon állománya volt az első inspirációm, első találkozásra beleszerettem e vadfaj kínálta fotótémába. Éveken át, hajnaltól napnyugtáig képes voltam a nyomukban járni és fotózni őket. Közben egyre inkább foglalkoztatott, hogy miként lehet egy természetfotóval az érzelmeket, érzéseket is láttatni. 
Idővel a hazai vadon élő állatok, főleg nagyvadak fotózásának megszállottja lettem. Fotóimat kizárólag vadon élő vadállatokról készítem. Fogságban tartott, szelíd állatok fotózása, fizetett leshelyek használata számomra elképzelhetetlen. A vadon élő állatokat természetes élőhelyükön, cserkelve fotózom, azaz igyekszem minél közelebb kerülni hozzájuk, legtöbbször hason kúszva-mászva, a zavarásuk nélkül. 
Fotóimmal olyan pillanatokat örökítek meg, melyek egyszeri mozzanatok, történések, csendéletek s melyeket, ha festőművész lennék magam is megfestenék. Fotóimmal kiragadok egy-egy ezred másodpercet a vadállatok rejtett mindennapjaiból és a látvánnyal törekszem legalább egy szeletét átadni annak az élménynek, melyet a fénykép készítése közben magam átéltem.
Első fotókiállításom 2002-ben volt Budapesten. 
Fotóimmal illusztrált novelláskötetem, Sugallatok címmel 2006-ban jelent meg. 
A Nimród vadászújság hivatalos vadfotósa vagyok, az újságban rendszeresen jelennek meg fényképeim és a fotózáshoz köthető cikkeim.
Számos fényképem a Vadászati Kulturális Egyesület művészeti zsűrije által vadászati kulturális értékké lett nyilvánítva. 
Évekig a TransNatura Nemzetközi Természetfotó Pályázat Zsűrijének tagja voltam.
Fényképeimet könyvekben, kiadványokon, naptárakon, posztereken, erdei iskolák tablóin, tanösvény táblákon, weblapok illusztrációiként lehet viszontlátni. Tartok előadásokat, vetítéseket, de legjobban az erdő-mező csendjét és az izgalmas cserkeléseket élvezem.



Orosz György vadfotós