Soklábúak gyűjteménye (Myriapoda)

   
 

Általános bemutatás

A „Soklábúak” (Myriapoda) nem rendszertani gyűjtőnév alatt összefoglalt gyűjtemény a következő állatokat egyesíti magában: ikerszelvényesek (Diplopoda), százlábúak (Chilopoda), szövőcsévések (Symphyla), villáscsápúak (Pauropoda). Történeti okokból és a világ sok más múzeumában elfogadott hagyományt követve a fenti ízeltlábúakon kívül a karmosak vagy féreglábúak (Onychophora) néven ismert állattörzs kevés faját is ez a gyűjtemény tartalmazza.

Bár a Myriapoda gyűjtemény több mint száz éves múltra tekint vissza, e század legnagyobb idejében mégis méltatlanul elhanyagolt és kevéssé fejlesztett részét képezte a múzeumnak. A legelső százlábú és ikerszelvényes példányok 1870-ből származnak (Xántus János gyűjtötte őket Borneón), majd Tömösváry Ödön, Daday Jenő és Bíró Lajos gyarapította az anyagot. Tömösváry Ödön nevét az általa felfedezett érzékszerv tette halhatatlanná (1883), Daday Jenő pedig az első összefoglaló monográfiát írta meg a Myriapodákról (1889). Bíró Lajos új-guineai expedíciójáról hozott haza később mások által feldolgozott, értékes anyagot (1896). Rajtuk kívül Chyzer Kornél, Csiki Ernő, Lendl Adolf és ifj. Entz Géza járult hozzá egy-egy közleménnyel az ezredforduló magyar myriapodológiai irodalmához.

A 20. században a gyűjteményt a többi nemrovar ízeltlábú anyaggal összevontan tárolták, önálló kezelés nélkül, egészen 1982-ig. Érdemleges munka csak az 1940-1960 közötti időszakban zajlott benne, amikor az egyébként víziatka- (Hydracarina) specialista Szalay László volt a kurátor, együtt a pókszabású gyűjteménnyel.

A Myriapoda gyűjtemény modern felállítása és feldolgozása 1982-ben, Korsós Zoltán munkába állásával kezdődött meg. Jelenleg mind gyűjtőkörét, feldolgozottságát, nyilvántartását, mind segédgyűjteményeit (könyvek és különlenyomatok) tekintve felzárkózott az európai múzeumok hasonló gyűjteményeinek színvonalához.

Nevezetes személyek és gyűjtemények

Tömösváry Ödön (1852-1884), Daday Jenő (1855-1920), Szalay László (1887-1970). Az utóbbi évtizedek kiemelkedő myriapodológusa volt Loksa Imre (1923-1992), akinek az anyagát, bár tevékenységét sok szál kötötte a múzeumhoz, jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állatrendszertani és Ökológiai Tanszéke őrzi.

Noha rendszertanilag kiemelkedő jelentőségű gyűjteményrész nincsen, egyes földrajzi területek tekintetében (a régi anyag esetében Délkelet-Ázsia, modern anyagnál Észak- és Dél-Korea, Tajvan, Riukiu-szigetek, Japán) világviszonylatban is jelentős a gyűjtemény, mind mennyiségét, mind minőségét (típusok) figyelembe véve.

Leltározási rend

Szekrénykataszteri nyilvántartás.

Keresési lehetőség

Szekrénykataszter, gyűjteményi fajlista és típuskatalógus szerint. Mintegy 2000 fiolára FoxBase alapú számítógépes nyilvántartás is van.

Hozzáférhetőség

A gyűjteményvezetővel való személyes megbeszélés után bárki számára hozzáférhető a gyűjtemény.

Darabszám, típusanyag

Gyűjtemény nagysága kb. 8000 alkoholos fiolányi anyag, a típusok száma kb. 100 fajhoz tartozó 200 példány.

Gyűjteményvezető, kurátor(ok), preparátor(ok)

Gyűjteményvezető: Korsós Zoltán

Társkutató: Dányi László, Lazányi Eszter

Preparátor:

A Soklábúak Gyűjteményének nem hivatalos honlapja