díszes darázscincér (Chlorophorus varius)

C, mint cincér

Júliusban beköszöntöttek az igazi kánikulai napok. A szélsőséges tavaszi aszály után a múlt hónapban végre megjött az eső, és bár a tavaszi növények az idén alig hajtottak ki, mostanra azért virágba borultak a rétek. Főleg az ernyős- és fészkesvirágzatúak kínálnak nektárt a rovaroknak.

Az Alföldön és az alacsonyabb dombvidékeken ilyenkor az egyik leggyakoribb viráglátogató bogárfaj a díszes darázscincér (Chlorophorus varius). Nyár derekán szinte biztosan megtaláljuk a margaréta, a vadmurok, a cickafark és a mezei iringó virágzatain – vagy bármilyen növényen, ami éppen virágzik. Hogy cincér, azt aránylag hosszú, bár a testhossza felét alig meghaladó csápjáról és cincogó hangjáról tudhatjuk. Fekete-sárga (ritkán fekete-fehér) csíkozása más darázscincéreknek is van, de csak erre a fajra jellemző, hogy a vállán lévő fekete folt C betűre hasonlít.


Díszes darázscincér (fotó: Balogh Diána, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

A színes szőrök adta mintázat nagyon feltűnő, és a bogárnak láthatóan esze ágában sincs elrejtőznie: minden óvatosság nélkül táplálkozik a tűző napon. Hogy miért teheti ezt? Gyorsan rávágnánk, hogy a darazsakhoz hasonló színezet valójában mimikri: ellenségei félnek a darazsaktól, és a hasonlóság miatt őt, az ártalmatlan állatot is elkerülik. Ez azonban nem biztos, hogy így van. Sok darázsszerű rovarról kiderítették, hogy neki magának is vannak olyan mérgező vagy rossz ízű vegyületei, melyek miatt jobb békén hagyni. A darazsak és a darázsutánzók így tulajdonképpen egymást segítik a védekezésben.


A díszes darázscincér alapszíne sárga helyett néha majdnem fehér (fotó: Földesi Krisztina, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0)

A legtöbb cincér elhalt faanyagban fejlődik, és általában bizonyos fafajokat előnyben részesít. A díszes darázscincér azonban egyáltalán nem válogatós. Szinte bármilyen fa és cserje ágaiban kifejlődhet a lárvája, beleértve a szőlőtőkéket és az inváziós akácot is – sőt jobb híján vastagabb lágyszárúak, például az ökörfarkkóró száraz hajtásaival is beéri.

Szöveg: Merkl Ottó

Csempés kezdőkép: Györe Dávid, izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0