Sok milliárdnyi, élő, lélegző, izgő-mozgó élőlény. Vajon mi a közös bennük?  

A rokonság. Egy láthatatlan kapocs, ami az összes földi életformát egymáshoz fűzi. Ugyanazok az evolúciós erők formálnak minket, ugyanazokból az anyagokból épülünk fel, ugyanazon az elven működünk. A természetes szelekció alakított és alakít minket, embereket is.

Ennek köszönhető a változatosság.

Sétáljon el egy eredeti méretű óriás őscápa félelmetes állkapcsa alatt, legyen részese a mamutsztyeppén zajló vadászatnak, pihenjen meg az ország legszebb erdeiben, tekintse meg madártávlatból a mai Magyarország legszebb élőhelyeit és annak élőlényeit!
A természeti értékek megismerése segít abban, hogy megértsük a biodiverzitás megőrzésének fontosságát.
A Magyar Természettudományi Múzeum mint a biológiai sokféleség kutatásának és megőrzésének egyik intézménye a nagyközönség régi óhaját teljesítve alkotta meg a Sokszínű ÉLET című új állandó kiállítását.

A kiállítás egy olyan világot mutat be, melynek csak néhány képviselője (kisemlősök, madarak) élte túl a földtörténet nagy viharait. Tudományos szenzációk, igazi ritkaságok, a magyar dinók mutatkoznak be a kiállításon. Testrekonstrukciók, teljes csontvázak, eredeti leletek és egy új, Magyarországon múzeumban először bemutatkozó, interaktív számítógépes technika várják a látogatókat.

Lépjen be az Iharkút-Parkba!

Egy ősi folyótorkolat partján egy hídon átsétálva figyelheti meg, amint egy életnagyságú őskrokodil, az  Iharkutosuchus mászik ki a vízből. A különleges látványt a folyóparti mocsár fajai teszik felejthetetlenné: a 4 méteres Hungarosaurus tormai, a 2 méteres növényevő dinoszaurusz, egy Rhabdodontida ,a pulykanagyságú tollasdínó a  Pneumatoraptor fodori. A kréta időszaki mocsár fölött egy óriási, mintegy 6 méteres repülő hüllő, a Bakonydraco galaczi portyázik.

Valamennyi, az iharkúti lelőhelyről előkerült őshüllő- és dinófaj eredeti leleteit is bemutatjuk a kiállításban. A magyar dinókról készült rekonstrukciókkal pedig egészen testközelbe hozzuk a régen élt lényeket.

Először látható a Hungaroszaurusz és a Pneumatoraptor teljes csontváza, valamint a világszenzációnak számító Ajkaceratops koponyarekonstrukciója. A kiállításban azokat az őshüllőket mutatjuk be, melyek felfedezőjükkel Ősi Attilával együtt a világ legrangosabb természettudományos magazinjában, a Natureben is szerepeltek.

Akik pedig a paleontológia rejtelmeibe kívánnak bővebben betekinteni, kipróbálhatják, hogyan is működik egy valódi ásatási helyszín. A szerencsésebbek igazi dínómaradványokra is bukkanhatnak.

Kíváncsi rá, hogy nézhet ki egy mindenes fehércseléd, vagy mik a tagjai egy Betéti ásványtársaságnak? Hogyan segíthet a ház körül egy föld alól előkerült háztartási alkalmazott? Mit tisztítanak a szagmunkások? Egyáltalán miért kell ismernünk az ásványokat?

Az ásványok részei mindennapi életünknek. Nincs olyan nap, hogy valamilyen formában ne találkozzunk velük. Gondoljunk csak az ételeinkben megtalálható sóra, a ceruzánk belét adó grafitra vagy a szerencsésebbek ékszereiben előforduló smaragdra vagy gyémántra.

A Magyar Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kőzettára gyűjteményének mintegy 450 példányán keresztül mutatjuk be a Föld mélyének kincseit, az ásványok csodálatos forma- és színvilágát, mindezeknek a szigorú rendező elvét.

Kiemelkedő látványosságként szerepel a kiállításban a múzeum legnagyobb ásványpéldánya, a „Nagyapó“ névre keresztelt füstkvarc, valamint másik két méretes példány, egy brazíliai ametiszt és egy Semsey Andor által, a múzeumnak adományozott malachit „személyében“.

A kiállításban interaktívan is vizsgálhatóak az ásványokat alkotó anyagok és a kristályszerkezetek. A kiállítás szisztematikusan felöleli a Kárpát-medence ásvány- és kőzetvilágát, a klasszikus lelőhelyek anyagát mutatja be. Nem utolsó sorban megtekinthetők az ásványvilág speciális képviselői a világító ásványok, valamint a drágakövek is a kiállítás szerves részét alkotják.

A főbejáratnál a Fogadótér kupolájában egy barázdás bálna felfüggesztett csontváza alatt léphet be a látogató.

A nálunk látható példányt 1896-ban ejtették el az Atlanti-óceánban, az ipari méretű bálnavadászat fénykorában, majd 1900-ban Bécsbõl, 4000 aranykoronáért vásárolták meg. A koponyán látható égésnyomok az 1956-os tűzvész során keletkeztek. Az egyik állkapocsfél évek óta a Természetbúvár-teremben ejtette ámulatba a kicsiket és a nagyokat egyaránt. A csontváz súlya mintegy 2 tonna, ebből csak a koponya, kb. egy tonnát nyom. A múzeumban először látható a teljes csontváz. A Magyar Természettudományi Múzeum új főbejáratának tervezése a csontváz alakjának figyelembevételével történt, ezért a kupola aszimmetrikus. A váz felfüggesztése speciális tervezést és állványozást igényelt. A gerenda 10 felfüggesztési ponton tartja.

A múzeum történetében mindig is fontos szerepet játszott a fekete kontinens. 1945-ben épült már egy világhírű Afrika-kiállítása, ez azonban 1956-ban leégett.

A Kupolacsarnok 14 méter átmérõjű gömbkupolája alatt Afrika papirusz mocsarainak egy részletét építettük fel, az afrikai élőhely legjellegzetesebb és egyben titokzatos madarával, a papucscsõrű gólyával (Balaeniceps vex). A sűrű papiruszerdő különleges lakói közé tartozik a nílusi krokodil (Crocodílus niloticus) is. A papiruszmocsarak névadó, növényzetalkotó faja a papirusz sás (Cyperus papyrus). A tó szikláin Afrika más, jellegzetes állatai láthatók, mint a királypiton (Python regius), a telepes agáma (Agama agama), a gumósnyelvű nádibéka (Hyperolius tuberilingus) és az ősz antilop (Raphicerus sharpei).

Egy varázslatos világ jelenik meg a múzeum 122 m²-es üvegpadlója alatt 60 cm-nyi "mélységben".

A kiállítás az indopacifikus régió part menti sekélyvizeinek szegély- és foltzátonyaitól a gátzátonyokon át a mélyebb tengeri területekig szemlélteti a korallzátonyok fõbb típusait és azok életközösségét. Más-más közösségek alakulnak ki az erõs hullámverésű árapály zónában, mások a gátzátonyok szárazföld felõli védett lagúnáiban. Más fajok telepednek meg a lapos padokon, mások a sziklafalak meredek oldalain. A több mint 200 korallfaj között 160 hal úszik, és 1000-nél több csiga, kagyló, rák, féreg, tengeri sün, tengeri csillag ad ízelítõt a Föld legváltozatosabb élőhelyérõl. A falba süllyesztett akváriumokban, összesen 13 000 liter vízben élõ halak, korallok fogadják a belépõket.

A kisnánai Hátsó-Tarnóca-patak völgyében fekvő kőbányában a mátrai, kb. 15 millió éves, a földtörténet miocén korában keletkezett vulkáni sorozathoz tartozó andezitet bányásznak.

A követ elsősorban zúzottkőnek, aszfaltadalék számára termelik, de tömbkőnek is használják (kerítés- és házfalburkolat, szoboralap, lépőkő). Magában az andezitben is vannak kisebb-nagyobb üregek, melyek néha szép ásványokat rejtenek, de az opál nem ezekben, hanem az andezit külső szegélyén fordul elõ. Ezt a nagy példányt a fedõ kõzet letakarítása közben találták. Mérete 90×55×50 cm, tömegét 3-4 mázsára becsülték. Az opál anyaga szilícium-dioxid (kova), bizonyos víztartalommal. Kisnánán a közönséges opál sárga, zöldesbarna, zöldessárga, foltosan-sávosan színezett vaskos tömegeket alkot, a színezés eloszlása néha az opálosodott fák erezetére emlékeztet, de a kisnánai opál nem faopál. E színezés finoman eloszlott apró zárványoknak, elsősorban vasásványoknak köszönhetõ. Az opál anyaga minden bizonnyal a vulkáni működést kísérő, illetve az utóvulkáni tevékenységhez tartozó, SiO₂-tartalmú melegvizes (hidrotermás) oldatokból vált ki. Ez az opál nem az ékszerekben használt drágakőváltozat, a nemesopál, hanem közönséges opál. Szépen színezett darabjai elvileg csiszolva olcsóbb ékkőként felhasználhatók. Az opál feldolgozását az akadályozza, hogy bár az opál körülbelül olyan kemény, mint az üveg és majdnem olyan kemény, mint a kvarc, megmunkálás (vágás, csiszolás), illetve használat közben, ridegsége miatt, könnyen elreped.