A kankalinfélék (Primulaceae) családjába tőlevélrózsás, tőkocsányos, forrt csésze és sziromlevelű, toktermésű növények tartoznak, a kankalin (Primula) nemzetségen kívül ide tartoznak a ciklámenek (Cyclamen), a gombafüvek (Androsace) és a békaliliom (Hottonia) is.
Mennyország kulcsa néven talán az egyik legismertebb vadvirágunk a tavaszi kankalin (Primula veris). Élénksárga virágaira még a természet iránt közömbösebbek is felfigyelnek. A népi gyógyászatban számos nyavalya gyógyítására használták.
Évelő, 20–30 centiméteres magas lágyszárú növény, levelei tőlevélrózsában állnak. E fölé csak a virágokat viselő tőkocsány emelkedik, amely a bókoló virágokban végződik. Virága öttagú, de mind a csésze-, mind a sziromlevelei alapjukon összenőttek (pártacső). A pártacső belső oldalán találhatók a porzók. A kankalinfélék sajátossága, hogy különböző egyedeinek virágaiban a bibeszálak eltérő hosszúságúak lehetnek. Ennek oka az önmegporzás elkerülése, ezáltal a genetikai sokféleség fenntartása.
A tavaszi kankalinnal a magyarországi erdőkben március közepétől, május végéig találkozhatunk. Elsősorban a tölgyeseket kedveli, de gyakran más erdőtársulásokban, erdőszéleken és irtás eredetű gyepekben is előfordul. A Dunántúli- és az Északi-középhegységben, a Zselicben és az Északnyugat-Dunántúlon elég gyakori, máshol csak szórványosan felbukkanó növény.
Kép és szöveg: Bauer Norbert