Semseyit

Pb9Sb8S21 (ólom-antimon-szulfid), egyhajlású (monoklin) szimmetriájú ásvány

A képen látható fémes szürke, rozettaforma kristálycsoportok egy külsejére és életvitelére nézve hasonlóképpen szürke, de érdemeit tekintve a legfényesebbek közé tartozó személyiség halhatatlanságának dokumentumai. Az ásványokat ugyanis gyakran nevezik el egy érdemes személyről, gyakran az első megtalálójukról vagy egy kiváló mineralógusról. Ha a semseyitről levágjuk az ásványtani fajnevek végén csaknem kivétel nélkül megtalálható „-it” végződést, a Semsey családnévhez jutunk. E XIII. század óta ismert történelmi nemesi család számos kiemelkedő embert adott az országnak. Magát az ásványt legkiválóbb tagjáról, a magyar tudomány, és ezen belül az ásványtan legnagyobb támogatójáról, Semsey Andorról (1833–1923) nevezték el 1881-ben (neki egyébként a keresztnevét is ásványnév örökítette meg).  A keresztapa az Ásvány- és Őslénytani Tár vezetője, Krenner József, Semsey Andor legbelsőbb barátainak egyike volt. Semsey a megtiszteltetést azzal érdemelte ki, hogy jövedelméből ásványok tízezreit és meteoritok százait adományozta a gyűjteménynek.

A semseyit a Kárpát-övezetben, azon belül az egykori Magyar Királyság területén felfedezett ásványok egyike, először Felsőbányán (a Trianoni békeszerződés óta Baia Sprie, Románia) találták meg. A bemutatott példány a közeli Kisbányáról (Chiuzbaia) származik. Közepes hőmérsékletű forró vizes (szakszóval hidrotermás) érctelérekben világszerte elterjedt, de mindenhol csak kis mennyiségben található. Ezért 53% ólom- és 28% antimontartalma ellenére nincs gazdasági jelentősége. Vékony táblás, gyakran rozettaszerűen csoportosuló, máskor oszlopos, szürkés-feketés kristályainak fémes fényét matt bevonat (futtatódás) tompíthatja.

szerző: Papp Gábor (Ásvány- és Kőzettár)