Csigolyába ékelődött fegyvertöredék

Csigolyába ékelődött fegyvertöredék Zalavár-Vársziget Hadrianus Templom lelőhelyről

A Kis-Balaton közelében fekvő Zalavár községnek ma ezernél kevesebb lakosa van, azonban a 9. század második felében és az Árpád-kor egy részében fontos regionális centrum volt. A Dunántúl az Avar Kaganátus 9. század eleji szétesése és a honfoglaló magyarság megérkezése közötti időszakban a Frank Birodalom fennhatósága alá került. A frank hódoltság idején a Dunántúl legfontosabb uradalmi központja a mai Zalavár-Várszigeten épült fel.

Zalavár-Vársziget Hadrianus Templom, 23/04. sír (2009.16.129. leltári jelzet); 25–30 éves férfi kilencedik háti csigolyája, benne a csigolyatestet keresztüldöfő fémtárggyal (nyilak mutatják).

Ebben a központban állt a „Karoling Kelet” legnagyobb ismert zarándoktemploma, amelyet Hadrianus mártír tiszteletére emeltek. A körülötte található sírkertben 9. és 10. századi, valamint kora Árpád-kori temetkezéseket is feltártak a régészek, de a halottak többsége még a 9. század második felében került sírba. Az antropológiai vizsgálatok során feltűnt, hogy a 9. századi sírokban nyugvó felnőttek között mintegy másfélszer annyi a férfi, mint a nő. Emellett számos férfi csontvázon találtunk gyógyult vagy halál környéki sérüléseket. Ez arra utal, hogy az uradalmi centrumban jelentős létszámú katonáskodó réteg, talán az őrgróf „magánhadserege” tartózkodhatott, amelynek tagjai a végórájukat követően a központi temetőben kaphattak helyet.

A képen egy 25–30 éves korában elhunyt, fiatal felnőtt férfi kilencedik háti csigolyája látható, melyet egy fémtárgy döfött keresztül. (Az ember gerincét alapesetben 7 nyakcsigolya, 12 háti csigolya és 5 ágyéki csigolya alkotja.) A fémtárgy valószínűsíthetően egy fegyver darabja, aszúrás pedig talán hátulról és balról érhette az áldozatot. A nagy erejű döfés átszaladt a csigolyatesten, ám a fegyver megszorulhatott a csontban. Valószínűleg csak úgy lehetett kiszabadítani, hogy beletörték a sebbe.

A sérülés nem feltétlenül volt halálos, ám az biztos, hogy a beékelődött fémdarabot a férfi élete végéig a csontjába zárva hordta. A sírban eltöltött évszázadok alatt a fémtöredék rozsdásodásnak indult, és mint a képen is látható, a környezetében található csontszövetet is vörösesre színezte. A férfinak nem ez volt az egyetlen sérülése: a bal kulcscsontján is volt egy tengelyeltéréssel és rövidüléssel gyógyult törése.

 

Szerző: Évinger Sándor (Embertani Tár)