Tőzegpimpó vagy tőzegeper (Potentilla plaustris)
A rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó tőzegpimpó vagy régebbi nevén a tőzegeper lápjaink eltűnőben lévő növénye. Viszonylag nagy termete (25–60 cm, de akár 1 m magas is lehet) és vöröses színe miatt könnyen felismerhető. Tavasszal és nyár elején jellegzetes levelei alapján azonosítható. A levél szárnyasan összetett, (3)–5–(7) egymáshoz közel eredő szárnyból áll, de nem tenyeresen összetett, mint például a vadgesztenyéé. A levélkék hosszúkás-lándzsásak, durván fogas szélűek, fonákjukon szőrösek.
Nyár közepén (június-júliusban) laza fürtben jelennek meg vöröses virágai, amelyekben a sötét bíborvörös, hegyes csúcsú sziromlevelek közel fele olyan hosszúak és szélesek, mint a barnásvörös csészelevelek. Virágai kétivarúak, sok termővel és fonalas bibeszálakkal. Rovarok végzik a beporzását. A csészelevelek az érett, száraz termésen is fennmaradnak. Termése eperszerű – innen kapta régebbi magyar nevét is –, amelyben a kiszáradó vackon ülnek az aszmagok (az eper csoportos aszmagtermés). Gyöktörzse fás, hosszan kúszó, a heverő tőből felemelkedő, erőteljes szárait is vöröses szőrök borítják.
Fűzlápokban, lápréteken és zsombékosokban él, és mint számos lápokban élő hazai élőlény, őt is jégkori maradványfajként tartjuk nyilván a magyar flórában. Védett növényünk, amely az ex lege védettségű lápos területeken fordul elő például az Őrségben, Belső-Somogyban és a Nyírségben.
Szerző: Szurdoki Erzsébet (Növénytár: Mag- és termésgyűjtemény)