Természetismeret

Montírozott csíkos szkunk kölyök

A szkunknak nem a „zöld szellentése” a borzalmasan büdös, hanem a végbélnyílása közelében található két mirigy olajszerű váladéka, amelyet „áldozatára” spriccel. Ezzel próbálja távozásra bírni vélt vagy valós támadóját. Célozni is tud, és vegyi fegyverének hatótávolsága a négy métert is elérheti.

Toke gekko Xántus János gyűjtéséből

A toke gekkó a ma ismert gekkófélék második legnagyobb faja. Délkelet-Ázsia trópusi erdeiben él. Jellegzetes, erőteljes hívóhangjáról kapta a hangutánzó toke nevet. Az éjszaka aktív állat hímjei agresszívan védik saját területüket, és bátran megtámadnak más állatokat is. Délkelet-Ázsiában a toke gekkó a jó szerencsét és a termékenységet szimbolizálja.

Óriás tobzosfarkúgyík

Az óriás tobzosfarkúgyík Dél-Afrikában honos. Testét elcsontosodott, hegyes pikkelyek borítják, amelyeknek védekezéskor jó hasznát veszi. Kolóniákat alkot, melyeknek tagjai egymástól nagyjából 17 m-re, a talajba ásott üregekben élnek. Az üregeket gondosan úgy ássák ki, hogy észak felé nézzen a bejáratuk.

A bükkábrányi fosszilis erdő

A bükkábrányi lignitbányában 2007 nyarán egy 16 törzsből álló, eredeti pozíciójában megmaradt facsoport került a felszínre. A késő miocénből ránk maradt fatörzsek nagyjából hétmillió évesek.

Glyptostrobus törzse Bükkábrányból

Egy ősi mocsárciprusféle, a Glyptostrobus europaeus törzsének keresztmetszeti képe. A törzs egyike a bükkábrányi lignitbányában 2007-ben feltárt, eredeti élethelyzetében fosszilizálódott famaradványoknak.

Jávai orrszarvú

A Magyar Természettudományi Múzeum montírozott emlősei közül az egyik legkülönlegesebb a Xántus János által Jáva szigetén gyűjtött jávai orrszarvú (Rhinoceros sondaicus). Ez a tiszteletet parancsoló méretű növényevő a Föld egyik legritkább emlőse. 

Viza

A viza (Huso huso), a legnagyobb, édesvízben is előforduló halfaj hiába hangzik el még közismert természetfilmes csatornákon is, hogy az arapaima vagy az édesvízi rája a legnagyobb ilyen hal. A viza a tokfélék családjának tagja. Másodlagosan porcos hal, ami azt jelenti, hogy őseinek csontos váza volt.

Osztrák csészegomba

Az osztrák csészegomba az egyik legkorábban megjelenő gombafaj. Februártól áprilisig láthatjuk talajon fekvő vagy eltemetett ágakon, famaradványokon. Helyenként gyakori.Termőteste 1–5 cm széles, röviden nyeles, fiatalon szabályos csésze vagy kehely alakú, később ovális vagy vese formájú. Széle kezdetben kissé behajló, idősen hullámos. Külseje az okkersárga, a rózsaszín és a narancs árnyalataiban pompázik, felülete nemezes vagy piszkosfehéren szemcsés. Belső oldala élénk cinóbervörös, felülete finoman szőrös.

Hegyes kucsmagomba

A hegyes kucsmagomba áprilistól májusig fordul elő lomberdőkben, fenyőerdőkben és ligeterdőkben. Helyenként gyakori. Süvege 3–12 cm magas, 2–6 cm széles, hengeres, hegyes csúcsú és együregű. A csaknem párhuzamosan futó, vastagabb, hosszirányú bordáit rövid, kevésbé kiemelkedő keresztbordák tagolják, ezáltal a méhsejtszerű bemélyedések többé-kevésbé szabályosan, hosszanti sorokba rendeződnek. Színe szürke vagy szürkésbarna, bordái feketedők.

Nagy patkósdenevér

Magyarországon nagyobb épületek padlásterében alakítja ki kölykezőkolóniáit. Társaságkedvelő faj, a hasonló igényű csonkafülű denevérrel gyakran egy búvóhelyen fordul elő. Kizárólag melegebb, stabil mikroklímájú föld alatti élőhelyeken telel. Párzása a nyár második felétől őszig tart, esetenként tavasszal is történhet, főként barlangokban zajlik. Helyéhez hű faj, ritkán vonul nagyobb távolságra, 500 kilométeres vonulási rekordtávolsága ezért igen figyelemre méltó. 

Oldalak

Feliratkozás RSS - Természetismeret csatornájára