220 év kincsei – Válogatás a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményéből
A kiállítás már nem látogatható!
A Magyar Természettudományi Múzeum a Kulturális Örökség Napjai alkalmából időszaki kiállítást nyit 2023. szeptember 14-én 220 év kincsei – Válogatás a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményéből címmel.
Az MTM a maga 14,5 millió nyilvántartási tételével a legnagyobb hazai múzeum – de még sem volt soha olyan önálló épülete, melyben minden részlege otthonra lelt volna. Ebben az értelemben tehát virtuális múzeum. Az egyetlen, amely nem az ember által létrehozott műtárgyakat – képeket, szobrokat, kéziratokat, történeti emlékeket, műszaki alkotásokat – őriz, hanem a természet valódi tárgyait, tehát mi a reáliák múzeuma vagyunk. Több mint két évszázada vizsgáljuk és mutatjuk be azt, ami nélkül nem létezhetnénk: a természeti környezetet, amelyben élünk, amelyet használva – és sajnos egyre inkább elhasználva – hozzuk létre a saját világunkat.
Tavaly volt 220 éve, hogy Széchényi Ferenc a nemzetnek adományozta könyvtárát, és idén van a 220. évfordulója az országos könyvtár megnyitásának, illetve annak, hogy az alapító neje felajánlotta ásványgyűjteményét az intézmény számára. Egy jubilánst gyakran lepik meg szerettei és barátai a róla készült fényképekből összeállított albummal. Jubiláló múzeumunk, e szokást megfordítva, maga lepte meg szeretett látogatóit és barátait egy képeskönyvvel. A 220 év kincseiből készült válogatás gyűjteményeink gazdagságából, sokszínűségéből ad ízelítőt.
E kiállításon a terem falain az albumból származó képeket mutatunk be, a teremben pedig e képeken és a múzeum történetének rövid bemutatásán kívül három témát érintünk. Ezek – az egyesített főváros 150. születésnapja alkalmából – a múzeum tényleges és tervezett budapesti otthonai, a múzeum expedíciói, valamint adományozóink és adományaik.
A múzeum és Budapest története közös, hiszen az intézmény mindig is itt működött. Egykori és mai fővárosi otthonainkat képek és egy térkép segítségével mutatjuk be. A tizennégy épületen kívül jóval több helyszín szóba jött a múzeum elhelyezésére, ezekkel is megismertetjük az érdeklődőket.
A Nemzeti Múzeum 1807-es tervezete úgy fogalmaz, hogy az intézménybe a nemzeti literatúra és a történelem emlékei mellé össze kell gyűjteni mindazt, amit a hazai hegyeknek, bérceknek, réteknek és vizeknek a természet három országából bőségesen az egek adtak. Mivel a természet nem ismeri az államhatárokat, és még az akkori, a mainál jóval nagyobb „magyar glóbuszon” sem termett meg minden, ami a földkerekségen előfordul, a természet külhoni emlékeivel már a múzeum hőskorában is gyarapították a gyűjteményeket. Ennek eszközei azóta is főként az expedíciók, melyek közeli s távoli tájakról egyaránt bőségesen juttatnak példányokat leginkább az Állattárba és a Növénytárba. Ezekből válogat kiállításunk expedíciós része.
Múzeumunk sokat köszönhet adományozóinknak, akik olykor csak egy aprócska tárggyal, máskor többezres gyűjteményekkel vagy mecénásként járulnak hozzá múzeumunk gyarapodásához. Megbecsült és pótolhatatlan segítőink ők azon törekvésünkben, hogy a jövő generációk számára összegyűjtsük és megőrizzük a természet olykor elég múlandó emlékeit. Kiállításunkba neves és névtelen jótevőink különböző jellegű ajándékaiból válogattunk.
Nemcsak adományozóinknak vagyunk mindörökké hálásak, de e kiállításunkkal egyben köszönetet kívánunk mondani a múzeum mindenkori munkatársainak, akik a gyűjteményeket gyarapították, jelenleg is gyarapítják, féltő gonddal őrzik, tudományosan feldolgozzák, a természeti kincsek sokrétű bemutatásával tudást és élményt adnak át a látogatóknak. Köszönetünket nyilvánítjuk fenntartónknak, hogy támogatja a múzeum erőfeszítéseit, amelyeket a biológiai sokféleség feltárása, megőrzése érdekében tesz. Végül, de nem utolsó sorban hálásak vagyunk látogatóinknak, hogy a világjárvány, a háború és minden nehézség ellenére látogatásukkal támogatták és támogatják célkitűzéseink megvalósítását.
Napjainkban a múzeum 11,5 millió műtárgyával nemcsak hazánk, hanem Közép-Európa egyik legnagyobb közgyűjteménye. Minden 7., hazai közgyűjteményben tárolt műtárgy a Magyar Természettudományi Múzeumban található.
A kiállításon ebből az óriási anyagból készítettünk válogatást, amelyen felhívjuk a figyelmet a közgyűjtemények mecenatúrájának jelentőségére, a távoli tájak élővilágát kutató expedíciókra, és a múzeum kalandos, olykor hányattatott történetéből is bemutatunk tárgyi emlékeket.
A kiállítás jelenleg három fő egységből áll:
Elhelyezéstörténet
HOL VOLTUNK …
A múzeum története szervesen összefonódott a mai Budapest történetével, hiszen mindig is fővárosunk adott otthont az intézménynek. A nemzeti közgyűjtemények 1802-es megalapításától 1892-ig kollekcióink a Nemzeti Múzeum többi tárával együtt voltak elhelyezve. Ekkor kezdték meg 2004-ig tartó fokozatos kiköltözésüket a Múzeum körútról, majd mindmáig tartó vándorútjukat Budapest számos ismert és kevéssé ismert épülete között. 1802 óta hosszabb-rövidebb időre elfoglalt hajlékaink között volt tekintélyes középület, egykori tanintézet, többemeletes bérház, nagyobbacska villa és egyszerű bérlakás – de közülük csak egy épült múzeumnak. A legtöbbjük előtt elhaladva a városlakó így nem is sejti, egykor milyen kincsek rejtőztek a falak mögött.
… HOL NEM VOLTUNK
Mindezidáig tizennégy budapesti épület, illetve épületegyüttes nyújtott otthont múzeumunknak és jogelődjeinek. Ezeken felül legalább kétszer ennyi más épület vagy helyszín került szóba a múzeum céljaira, először még a Nemzeti Múzeum többi akkori részlegével együtt. Azonban már 1878-ban egy országgyűlési bizottsági jelentés felvetette az önálló Természettudományi Múzeum létesítésének és külön elhelyezésének gondolatát. A kormány először a millenniumra ígérte az új épületet, majd az 1914. évi költségvetésben szánt a múzeum építésének megkezdésére félmillió koronát – ezt azonban köztudottan egészen másra költötték. Az egymást váltó kormányok azóta is mindig találtak más, fontosabbnak ítélt célokat. Bemutatjuk a különböző stádiumba eljutott, de meg nem valósult elhelyezési terveket, és egy csodás szecessziós épületmakettet.
220 év adományai és adományozói
Múzeumunk történetétől elválaszthatatlanok az önzetlen adományozók és adományaik. Nemzeti könyvtárunknak, közgyűjteményeink közös ősének megalapítása is Széchényi Ferenc adományának köszönhető, az első természeti tárgyakat hitvese, Festetics Julianna ajánlotta föl az intézménynek 1803-ban. Az adományok koronként változó mértékben járultak hozzá a gyűjtemények gyarapodásához, mint ahogy tudományos, illetve anyagi értékük is ingadozott az adományozó szakmai felkészültsége és anyagi tehetsége függvényében.
Az egyedi, alkalomszerű adományok végigkísérték a múzeum életét, szerepük különösen nagy volt a hőskorban, amikor rendszeresen érkeztek az ország minden rendű és rangú lakosai, illetve a városok vagy vármegyék által beküldött ajándékok. Ezek közt az élő farkastól a kétfejű juhon és az egyiptomi múmián át az ásvány- vagy növénygyűjteményig sok minden volt.
A gyűjteményadományozásnak szintén nagy múltja van. Eleinte főnemesek és más vagyonos személyek adták át kedvtelésből összegyűjtött kollekciókat, később adományozói szerepüket átvették a tudós természetbúvárok, majd a specializálódott, szakavatott gyűjtők. A rendszerváltás után számos, korábban Nyugatra távozott honfitársunk juttatta el hozzánk értékes kollekcióját, újabban „tősgyökeres” külföldiektől is érkeztek jelentős adományok. Napjainkban mind gyakrabban adják szakemberek, illetve kiemelkedő gyűjtők az életük során felhalmozott példányokat múzeumunknak, a szakszerű megőrzést és feldolgozást biztosítandó.
Intézményi ajándékok először a 19. század közepén érkeztek. A reformkorban megalakult első tudományos társulatok – alapszabályuk vagy a fenntartási nehézségeik miatt – egész kollekciókat juttattak a múzeumba. Az 1956-os tűzvészek okozta pótolhatatlan veszteségeket a hazai mellett széleskörű nemzetközi intézményi segítség is enyhítette. Manapság oktatási vagy kutatási intézmények számukra szükségtelenné vagy tehertétellé vált gyűjteményüket juttatják olykor hivatalos átadással múzeumunknak.
Mecénásaink közvetlenül vagy közvetve pénzadományokkal támogatnak bennünket. A Kiegyezés utáni „boldog békeidőkben” két kiemelkedő mecénásunk is volt. Semsey Andor földbirtokos az állami dotációt többszörösen meghaladó mértékben támogatta az Ásvány-Őslénytárat, egyes példányokat és egész gyűjteményeket, illetve laboratóriumi felszerelést vett, külföldi utakat fizetett. Haynald Lajos bíboros érsek adományai – herbáriuma és páratlan szakkönyvtára – mellett a Növénytár részére nagy értékű alapítványt is tett.
Ahogy a múltban, a mecénások és adományozók ma is megbecsült és pótolhatatlan segítőink azon törekvésünkben, hogy a jövő generációk számára összegyűjtsük és megőrizzük a természet olykor elég múlandó emlékeit.
Múzeumi expedíciók
Minden nemzetnek – ugyanúgy, mint történelmét, irodalmát és művészetét – ismernie kell környezetét. Nem csak azt kell tudjuk, milyen nyersanyagok, ásványkincsek találhatók a föld alatt, de azt is, milyen élőlények éltek és élnek körülöttünk. A nemzeti természetrajzi gyűjtemény gyarapításának lehetősége és szándéka 200 éve meghatározza múzeumunk fejlődését, ami mindig is szorosan függött a geopolitikai háttértől.
Magyarország soha nem volt gyarmatokkal rendelkező nagyhatalom, ahonnan viszonylag könnyűszerrel hatalmas gyűjteményeket lehetett összeszedni, de a nemzet sorsfordító nagy eseményei után is mindig kerestük és meg is találtuk a lehetőségeket. Az 1800-as évek elején, az első adományokat gyorsan követte a gyűjtőutak szervezése, és a Kárpát-medencéből kilépve, már 1835-től, a Balkán-félsziget úttörő botanikai és zoológiai feltárásával elkezdődött a múzeumi expedíciók szinte végtelen sora. A Balkán után következett Kis-Ázsia, majd Belső-Ázsia, gyakran földrajzi kutatásokhoz, vagy vadászutakhoz kapcsolódva.
Az I. világháború után a távoli országokba szakadt hazánkfiai részben közvetlenül maguk, részben kapcsolatrendszerükkel segítették a múzeumi dolgozók terepi munkáját, és nem volt ez másként 1956 után sem. Bár a szocializmus jelentős bezártságot és sok utazási korlátozást jelentett, éppen a „keleti tömb” országaiba való eljutás lehetőségét maximálisan kihasználtuk. Nem véletlen, hogy mind a mai napig a világszinten leginkább elismert gyűjteményeink Mongóliából, Észak-Koreából, Vietnamból származnak. A rendszerváltás után indult következő nagy expedíciós hullám jelentős részben a múzeummal szakmailag kapcsolatban álló külső kutatóknak is volt köszönhető. A következetesen tervezett utak egyrészt az oly ismerős Balkán-félsziget szinte minden szegletét, másrészt az ázsiai magashegységeket kutatták.
A múzeumi expedíciók százai példányok millióit eredményezték – nem elsősorban látványos, hanem a jelen és jövő kutatásait megalapozó gyűjteményi anyagokat. Mindez kiegészülve elkötelezett támogatóink közönségvonzó adományaival, vagy éppen a saját gyűjtéseket kiegészítő tudományos célú anyagok bőkezű vásárlásával, azt eredményezte, hogy minden látszólagos hátrányunk ellenére, a Magyar Természettudományi Múzeum ott van a világ 50 legjelentősebb természettudományi múzeuma között.